A lélek tükre

Nem is tudom mit érzek igazán. Sokan sokféleképpen próbálták már megmagyarázni ezt az érzést. Van, aki csak egyszerűen szerelemnek hívja. De mi is ez az érzés valójában? Vágyódás, vonzódás? Nem tudom, de az biztos, hogy ő jár a fejemben egész nap: amikor egy szerelmes szám megy a rádióban, amikor meglátok az utcán összebújni egy párt, amikor előttem kézen fogva sétálnak, munka előtt, munka közben, munka után, reggel, amikor felkelek és este lefekvés előtt. Szeretném megölelni, megcsókolni. Szeretnék hozzábújni és szeretném, ha hozzám bújna, szeretném, ha reggel az ő arca lenne, amit először megpillantok a hajnali napsugárban. És igen, szeretném azt is. A szexuális vonzalom is része ennek a vonzódásnak. Itt már elveszti értelmét a racionalitás és felesleges kérdés a miért? A Miért vagy szerelmes belé kérdés olyan buta kérdés, mintha arra keresnénk a választ, hogy miért létezik a gravitáció. Newton óta tudjuk, hogy van és kész. Nem kérdezzük miért vonz minket a Föld, így van és kész. Csak azt tudod, hogy amikor rá gondolsz az jó érzéssel tölt el, a gyomrod kissé bizsereg, olyan mintha egy pillanatra elrugaszkodnál a földtől és már az előbb olyan zavaró utcazaj sem létezik már számodra.
Szóval a szerelem egy olyan csodálatos állapot, amikor az ember minden ész érvet félredobva, érzi, hogy valaki olyan hatással van rá, amit nem lehet megmagyarázni, át kell élni, érezni kell és hagyni hogy szárnyra kapjon és mindent elsöprő módon utat törjön magának.
Lezárásként leírnék mindent, ami hirtelen eszembe jut erről a szóról: titok, értelem nélküli érzelem, vágyódás, szexuális vonzalom, rózsaszín, szív, keserűség, gyönyör...